Kosár
0
0 Ft
A táplálkozás és a ma embere
2024.08.12
A ma emberének nehéz higgadtan tekintenie a táplálkozás kérdéskörére. Hitrendszerek épülnek egy-egy megközelítés köré, nap mint nap jelentkeznek instant messiások megváltásunkra.
Zúdul ránk az egymásnak ellentmondó információtömeg, bármiről olvashatjuk azt, hogy csodaszer vagy éppen méreg.
Én teljesen megértem, hogy nehéz elhinni, hogy az igazság egyszerű. Miért adna az egyszerűség kielégültséget a túlstimuláció korában? Hát persze, hogy adrenalinlöketet biztosít egy-egy szélsőséges megállapítás.
Most gyökeri gondolatokat hoztam, sokkolásmentesen.
*
1. A táplálkozás nem mindenre gyógyír,
de a táplálkozás egy lépcsőfok, amivel közelebb kerülhetünk elveszettnek vélt,
valódi önmagunkhoz.
2. Nincsenek rossz, ellenséges élelmek, mert a feldolgozott, hidrid étkek, mint a zacskós kenyér, a szeletelt felvágott, az ízesített krémsajt, nem élelmek! Teljesen meg lennénk nélkülük, holt élelmiszerek, amelyek nem bírnak jelentéssel.
De ha valaki úgy nő fel, hogy ezek az élelmiszerek képezik a táplálkozásának alapját, akkor persze, hogy nehezebb lesz neki átformálnia értelmezési rendszerét. Ezt pedig el lehet fogadni, hogy valaki kis lépésekben halad, és nem tud a zöldségek látványával mit kezdeni. Ezért is szükségeltetik végtelen türelem önmagunk felé.
Továbbá az az ember sem követ el halálos bűnt, aki elfogyaszt egy feldolgozott, kényelmi terméket: ennyi felelősséget mindenki vállalhat magáért. A bűntudatkeltés nem igazán segíti az ember, csak konzerválja az egészségről alkotott, verejtékkel teli elképzelést.
3. Ha valaki évtizedeken keresztül puha konzisztenciához szokott, nem rágta meg kellően az ételt, hanem habzsolt, sok levegőt nyel étkezés közben, napi egyszer étkezett, mert csak akkor jött meg az étvágya, amikor lejött róla a napi stressz, vagy éppen egész nap eszegetett, félműködésben tartva az emésztőrendszert: akkor az emésztőenzimek az évek alatt kompenzálnak, majd gyengülnek. Gondolj bele! Nagy falatokban bekerül a szendvics a gyomorba, amely nincs kellőképpen elődolgozva a fogak és a nyál által? A gyomorra, a májra, a hasnyálmirigyre, a belekre is nagyobb feladat hárul. Ezért sem lehet a bélproblémákat az előemésztés támogatása nélkül megoldani. Bár a fenti mondatokból látszik, ha az érzelmi vetület sem elhanyagolható összetevő.
4.A szénhidrátkérdés továbbra is egy dagonyához hasonlít. Azt hiszem ez a legnagyobb buktató, hogy a süteményekből, csokikból eredő félelmet felhasználva ráhúzták a krumplira, a rizsre, a tésztára a cukorfóbiát. Maga a szénhidrát kifejezés teljesen negatívvá vált, ezért végtelenül szomorú vagyok, amikor szétfeszített elméjű emberek azt hangoztatják a krumpli szó hallatán, hogy "az szénhidrát, én azt nem fog fogyasztani", miközben arra lenne szüksége a vágyott nyugalomhoz. De amiben van a hitünk...
5. Veszélyes, hogy elidegenítve beszélünk a táplálkozásról. Szénhidrátnak hívjuk a gyümölcsöt, gluténnak a kenyeret. Én bevallom nem szeretem a tudatos táplálkozás kifejezést sem, mert alatta már a tudományos megközelítések garmadáját értjük, miközben Weninger Antal bácsi az 1900-as évek közepén még úgy értette, hogy "A tudatos táplálkozás élvezete a szín, illat és ízek élvezetéből adódik, és ezekhez kapcsoljuk az erőgyűjtés lelki élményét is. Sokszor üres babonának mondjuk azt, ha a vörös cékla, a vörösbor és a vörös eper, málna élvezete közben az elragadtatott falatozó szinte gyönyörrel emlegeti a piros színek fogyasztása közben, hogy ez egészséges, mert vérré válik bennem stb. Pedig mi történik ilyenkor? Az élvező szinte megittasul a szép piros termékek láttára, és a szemre is szép étel színingereit összekapcsolja az íz- és szagingerekkel."
6.Alaptézis: ha éhes vagy egyél, ha szomjas vagy igyál. Nem kell megelőzni a szomjúságot vagy az éhséget. Teljesen normális, hogy szembesülünk ezekkel az alapvető érzésekkel. Természetesen amikor valaki folytonos éhségérzetet érez, az egy eltolódott állapot, és ilyenkor nem is a valódi patológiás éhségérzet uralja. Továbbá nem felmentést szeretnék adni a napi 1 pohár vizet sem ivóknak, hanem a figyelmet a szélsőségek felismerésére akartam irányítani. Nem szükséges értelmetlenül és erőltetve elfogyasztani napi 3-4 liter vizet
Fenti gondolatokat azért fogalmaztam meg, mert azt hisszük, hogy ezeknek a mondatoknak már réges-rég a tudatában vagyunk. De sajnos a gyakorlatban ezek az észrevételek egy picit sem kerülnek mélyebbre bennünk, mert az újabb információ miatt, újból bekapcsolt a bizonytalanság: "de akkor mit kell vagy mit lehet enni?"
Akkor most összegzem, amit teljes szívemből-lelkemből javasolni tudok:
-Ha állati eredetű terméket választasz (tojást, húst, sajtokat stb), akkor megbízható forrásból, termelőtől vásárolj Sajnálom, ez így van, de nagyipari tejtermék, a tejpor alapú készítmények nem bírnak kiemelkedő beltartalmi értekkel. Érdemes hetente legalább pár olyan napot tartani, amikor abszolút mellőzzük az állati eredetű termékeket, továbbá esti étkezésnél is érdemes minimalizálni őket (emésztés felszabadítása, alvás elősegítése).
-Egy általános étkezés részét képezheti gluténtartalmú gabona. Kenyeret is lehet enni. Természetesen a kovászolt pékáruk remek választások, nemcsak a direkt emésztés szempontjából, hanem legalább megtanítják újra rágni az embert.
-Világunkban sokan puffadnak a zöldségektől, gyümölcsöktől. Én most hiába jelentem ki, hogy szükségünk van gyümölcsre, zöldségekre, ha közben az adott egyén emésztőrendszeri diszkomfortban szenved. A teljes száműzés csak tüneti kezelés, ezért az előemésztés türelmes segítségével el lehet érni azt, hogy az bélrendszer lassan befogadóbbá válik (pl. epe, máj támogatása). Ez olyan mint a terhelt elme esete, meg kell emészteni a gondolatokat, hogy újra egész emberként tudjunk funkcionálni.
A fruktóz nem ellenség, inkább azt kellene elhívni hetekig kapálni a számítógép elöl, aki természetes gyümölcsben lévő fruktózt egyenértékűnek véli a mesterséges, izolált változattal.
-A minőségi sóra szükség van (mellékvesék), a feldolgozott ételekben pluszban adagolt só, amely eleve egyensúlytalan étkezéssel párosul, természetesen nem megfelelő bevitel.